A lekvár olyan, mint a méz, egész évben fogyasztható, évszaktól, szezontól függetlenül. Beszerezni is majdnem egész évben lehet, célszerű persze időben kezdeni, mert a jó házilekvár hamar fogy.
A lekvár főzése igen komoly tudomány, nem szabad csak úgy nekiugrani. Egészséges, jó minőségű gyümölcsöt termő vidéken komoly kézműves hagyományai vannak a lekvárfőzésnek, nemzedékek tudása jelenik meg egy-egy üveg, vagy szilke lekvárban.
A szilke nem véletlenül fontos alkatrésze a lekvárnak. A cserépszilke sokkal tovább frissen tartja a lekvárt, mint az üveg. A tradicionális lekvárfőző vidékeken szerencsére akad még fazekasmester, aki évezredes hagyományok szerint gyártja a szilkét.
A lekvárok királya egyértelműen a szilvalekvár, Beregből. Cukor nélkül készül, tartósítószert sem használnak, mégis eláll a legközelebbi lekvárfőzésig, persze csak aszkéta, egyszerű emberi örömökre képtelen népek konyháján.
A beregi, szabolcsi lekvár előnye még, hogy állja a sütést, nem olvad meg, sem hájastésztában, sem sütemények tetején.
A természetes, kézműves lekvárok kiapadhatatlan forrása Szatmárcseke, és Túristvándi. Szilva melett feltétlenül érdemes megkóstolni a szeder, áfonya, som, eper, meggy, szamóca, almalekvárokat is.