Méltatlanul hanyagolt nyersanyaga konyhánknak a nyúl. Kicsit túlzásba vitték korabeli szász véleményalkotók a húsvéti nyulazást, így aztán már vagy négy generációval ezelőtt dicstelen véget ért a nyúlpecsenye korszaka. A húsvét jelképállatát nem illik megenni, legföljebb alumíniumpapírból nyert csokiformában.

Pedig érdemes egyszer, mikor már felnőttek a gyerekek, és nem riadnak meg a nyuszitól, szóval, érdemes nyúlba fektetni némi energiát, időt és készpénzt. Vadász ismerőseink iskolakezdéstől szilveszterig lőhetik a nyulat, októberben a legfinomabb, ha eszünkbe jut, említsük meg stüszi-kománknak, mire vágyunk.

Ha lemaradunk a vadász-szezonról, be kell érnünk házinyúllal. Elvileg semmivel nem rosszabb a minősége, mint vadon élő rokonaié, és nincsen szezonhoz kötve a beszerzése. Célszerű olyan tenyésztőt keresni, aki nem apró ketrecekben tartja a jószágot, hanem bekerített udvaron tobzódhatnak a fülesek.

Lehetőleg húshasznú nyulat vegyünk, 3-5 kg közötti súlyban. Majdnem mindegy, milyen ivarú a tapsi, ínyencek a fiatal hímaket keresik. A tenyésztő minden bizonnyal megkímél minket a nyúzástól, egyébként sem tudnánk a prémmel kezdeni.

A nyulat ezerféleképp lehet felhasználni a konyhán. Húsa, a közhiedelemmel ellentétben fehérhús, jóval kevesebb zsírral, és több fehérjével, mint a szárnyasok. A vezető babaélelmiszert gyártó cégek a húsos bébiételeket 60%-ban nyúlból készítik. Magyar termelők hat tonna körüli mennyiségben tenyésztenek piacra nyulat, ennek 95%-a külföldre kerül. A latinok éves nyúlfogyasztása 3-4 kg/fő, nálunk 3-4 dkg/fő, nehézfémekből, arzénből többet eszünk ennél évente.

Grillezni szoktam, egy hétig pácolom sós, borsos olajban, és passz, a csontját el lehet ropogtatni, olyan zsenge a fiatal nyuszi.