Szilveszter táján Apámmal dumálgattunk, újbor, friss kenyér mellett. Az öreg nehezen kezeli a válságot, első szava, mikor meglát, hogy "munkátok van-e?", egész nap rádiót hallgat, tud mindent.
Szidja a ruszkikat, minek szórakoznak a gázzal, nem bírja az oroszokat. Sűrűn emlegeti föl a háborút, nagyapám fogságát. Az utolsók között került haza, már hozták róla a hírt a többi foglyok, apámék mindennap várták a vasútnál.
Nagyapám és barátai a háború előtt olajtököt is vetettek, de mire megjött a fogságból, az állam kisajátította az olajmalmot. Durva csapás volt ez a sok baj között, apám legalábbis így meséli, sokat veszített nagyapám a háború után, de legjobban az olajütőt bánta.

Gyerekkoromban zsírral főztünk, nem is lehetett olajat kapni Fegyverneken. Zsírt se nagyon, mert azt mindenki megoldotta magának, malacot vágtak, hájaslibát, kacsát tömtek, minden bödönben másféle zsír volt. A hetvenes évek elején aztán hatalmas offenzívába kezdett az étolajipar, legalábbis hozzánk, falura akkoriban ért el a napraforgó olaj. Nehezen álltunk át, de aztán sokáig azzal főztünk. Mostanában derül ki, mekkora hiba volt.

A modern növényoljagyárak inkább hasonlítanak egy vegyipari üzemre, vagy kőolajfinomítóra, mint a régi olajmalmokra. Főleg napraforgót, repcét dolgoznak fel, csak a technológusok tudják, minek ehhez kénsav, vagonszámra. Sok írás született már a hidrogénezés mellett, sokan ágálnak ellene, egyesek bizonyítják, mások cáfolják a transz-zsírsavak jelenlétét és élettani hatását. Egy valami biztos: a finomított étolajjal bármilyen dízelmotor vidáman elpöfög.

Maradjunk hát a hidegen sajtolt olajoknál. Ritkán veszek olajat, egy ideje visszatértem a zsírral való főzésre. De ha valami igazán különlegeset akarok, olajat használok.

Kétfélét szoktam nagytételben venni, napraforgót, és tökmagolajat. Engem nem zavar, hogy opálos, zöld a színe, néha sűrű, mint a méz, bánja a fene. Finom. Irigylem nagyon a mediterrán népeket, mert faolajat tudnak sajtolni, szeretem az olivát.

Léteznek búzacsíra, kukoricacsíra sajtolásából nyert olajfélék, sőt szőlőmagolaj is, de ezeket ritkán veszem, csak salátára jók, vagy néha ízesítésre.

Hagyományos, manufaktúrában sajtolt olajat Zalában, az Őrségben kapni finomat, de szerencsére itt az Alföldön is üzemel két olajütő. Jó lenne egyet Óballán is beüzemelni.

Az olaj legalább annyira fontos alapélelmiszer, mint a gabona. Szakrális, mítikus jelentőségű. Figyeljünk rá.